Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. október 19., szerda

Citromos keksz


Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
25 dkg porcukor
25 dkg margarin
1 db tojás és egynek a sárgája
1/2 cs. sütőpor
1/2 citrom reszelt héja és leve
Elkészítés:
Kimérem egy tálba a lisztet, beleszórom a sütőport és késsel belevagdosom a margarint. Két kezem közt finoman elmorzsolgatom a darabokat a liszttel. Amikor már majdnem egynemű az állaga, akkor jöhet hozzá a tojás és a reszelt citromhéj, és a citrom leve. sima tésztává dolgozom az egészet. Belisztezem a gyúródeszkát, és kb. fél centi vastagra nyújtom a tésztát. Korong alakú szaggatóval kiszaggatom, és minden második darab közepére nyomok egy lukat egy mini pogácsaszaggatóval. Szilikonos lapot teszek a tepsibe (tökéletesen megfelel a sütőpapír is) és rásorakoztatom a korongokat. Előmelegített sütőben közepes lángon világos színűre sütöm. Amikor látom, hogy szinesedik az alja, már jó. Kiszedésnél viszont vigyázni kell, mert a meleg kekszek még könnyen eldeformálódnak. Miután kihülnek, lekvárral összeragasztgatom a párokat.

Akár tradicionálisnak is mondható ez a keksz nálunk, hiszen ha visszagondolok, nem volt olyan ünnep, hogy anyukám ne sütött volna . És mindig szigorúan házi sárgabarack lekvárral ragasztgatta össze őket. Amikor sütöm, néha olyan furcsa érzés kerít hatalmába. Ugyanabban a konyhában állok, ugyanazon a deszkán dolgozok, csak már anyukám nincs velünk...és ugyanakkor én vagyok egy kis csibész édesanyja...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése