Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. október 20., csütörtök

Frankfurti leves


Hozzávalók:
1 db kicsi fej kelkáposzta (vagy ha nincs, akkor egy fél fej a nagyból)
2-3 szem krumpli
2 pár virsli
2 szál sárgarépa
1 duci gerezd fokhagyma
1,5 dl tejföl
majoránna
ételízesítő
1 csapott ek. liszt
1 ek. olaj
pici őrölt bors
1 db leveskocka

Elkészítés:
A kelkáposztát vékony csíkokra vágom, s közben a vastagabb "ereket" kiszedem belőle. A sárgarépát és a krumplit megtisztítom. A sárgarépát karikára vágva a kelkáposztához teszem, a krumplit felkockázom, és vizet öntök rá, nehogy megbarnuljon, míg várakozik. Egy lábosba beleteszem az olajat, erre megy a kelkáposzta , a répa és az apró vagdalt, vagy lereszelt fokhagymagerezd.  Megszórom ételízesítővel(nem kell rá túl sok) picike borssal, a majoránnával, és lefedve párolni kezdem. Mikor már majdnem megpuhultak, hozzádobom a krumplikockákat, és felengedem annyi vízzel, hogy egy jó kis leves legyen belőle. Ez nálunk 1 liter körül van, de persze függ a beletett hozzávalók menniységétől, és attól is, hogy levesesebben, vagy sűrűbben szeretnénk kanalazni. Jöhet bele a leveskocka is, és ha a krumpli megpuhult, követi a karikára vágott virsli. Ennek már igazán nem kell sok, a virsli gyorsan átmelegszik. Közben a tejfölt és a lisztet elkeverjük, és felöntjük egy jó merőkanálnyi leveslével, hogy ki tudjuk a habverővel csomómentesre dolgozni. Érdemes erre rászánni azt a pár pillanatot, mert gondolom senki nem szereti, ha lisztcsomócskák úszkálnak a leves tetején. Ha megvagyunk vele, óvatosan a levesbe öntjük, és megkavarjuk. Még egyet forr, és készen van.


Egy barátnőmnél ettem először úgy a frankfurti levest, hogy sárgarépa is volt benne. Nem minden háznál szokás, korábban én sem így csináltam. De mivel Bence éppen sárgarépás korszakát élte, kipróbáltuk itthon is, és azóta ez a "mentet" recept nálunk.
Jó tanácsként még annyit, hogy amikor a levesbe öntjük a habarást (ez igaz más ételeknél is) csak egészen kicsi lángon legyen az étel, vagy arra a pár pillanatra le is húzhatjuk a tűzről, akkor biztosan nem csomósodik össze. És figyeljünk rá, mert az egyik főzőműsor szakácsától hallottam épp a minap, hogy amelyik ételbe egyszer belekerül a liszt, az le is éghet.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyesen oldod meg a virslivel.
    Én kuktába főzöm,gyorsan kész, csak habarni kell.

    VálaszTörlés