Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. október 21., péntek

Kelkáposzta főzelék


Hozzávalók:
1 db kicsi fej kelkáposzta
2-3 szem krumpli
2 gerezd fokhagyma
ételízesítő
olaj
őrölt kömény
2 ek. liszt
kevés piros paprika
Elkészítés:
A kelkáposzta külső leveleit leszedem, ezek általában vastagabbak, nem szoktam használni. A kelkáposztát kettévágom, kiveszem a torzsáját és ujjnyi csíkokra metélem. A krumplit megtisztítom, és kisebb kockákra vágom. Mindkét zöldség bekerül egy lábosba, ahol megszórom ételízesítővel, őrölt köménnyel és az átnyomott fokhagymával. Csak annyi vizet öntök rá, hogy ellepje, mert a kelkáposzta összeesik főzés közben, lesz leve így is rendesen. Fedő alatt megfőzöm, nem kell neki túl sok idő. Amikor már majdnem jó, akkor egy kis serpenyőben az olajat felmelegítem, beleszórom a lisztet, és a habzó rántást addig kevergetem, míg világos zsemleszínű nem lesz. Ez idő alatt elveszti a liszt ízét. Leveszem a tűzről, kevés paprikával megszórom, majd egy jó decinyi folyadékot merek rá, és kikeverem. Ha már egynemű a rántás, akkor folyamatos kavarás mellett a kelkáposztára öntöm, és pár perc alatt besűrítem vele a főzeléket.


Az egyik kedvenc főzelékem a kelkáposzta főzelék. Ezt a zöldséget tulajdonképpen mindenféle formájában szeretjük. Számomra sertéspörkölttel, és annak a szaftjával meglocsolva az igazi. Ha marad ebédről, a gyerkőc szívesen megeszi vacsorára is. Van aki egész köményt használ a készítésnél, természetesen az is jó dolog. De a férjem nem szeret ráharapni a köményekre, ezért én az őrölt változatot részesítem a recepteknél előnybe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése