Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. december 8., csütörtök

Savanyú tojásleves


Hozzávalók:
3 db tojás
2 ek liszt
bő fél deci olaj
2 db babérlevél
2 db leveskocka
1 tk. pirospaprika
1 kk. őrölt kömény
egy leheletnyi ecet(de akinek elég a babérlevél savanyítása, az el is hagyhatja)
Elkészítés:
Az olajat felmelegítjük, és beleszórjuk a lisztet. Habzásig kevergetjük, vigyázva, hogy ne égjen meg. Félre húzzuk, és megszórjuk a pirospaprikával, és azonnal felöntjük vízzel. Habverővel simára dolgozzuk, majd még annyi vizet öntünk a lábosba, hogy egy liternyi legyen. Beledobjuk a leveskockákat és a babérlevelet, megszórjuk a köménnyel és csendes lángon hagyjuk, hogy az ízek kicsit összefőjjenek. Egy tíz perc-negyed óra elég neki. Közben feltörjük a tojásokat egy tálba, és villával kicsit összekeverjük. Ha a leves alapja összefőtt, megkóstoljuk, és ha kellemes ízű, akkor belecsorgatjuk a tojást. Közben kavargatjuk, de már elég neki egy-két perc a tűzön. Elzárjuk a gázt, és aki szereti, az most teheti bele a cseppnyi ecetet. Érdemes odafigyelni, nehogy túlzottan savanyú legyen. Én mindig a kagyló felett szoktam egy kiskanálba csepegtetni az ecetet, és úgy teszem a kellő mennyiséget a levesbe.


Egyszerű leves, régen a szegények ebédjének is mondták, mert a hozzávalók mindegyike megtalálható bár mikor egy konyhában. Anyukám gyakran készítette, na nem azért, mert nem volt más, amit elénk tehetett volna, hanem mert kifejezetten szerettük, főleg apukám. Anyu azért kicsit másképpen főzte, mert Ő egészben engedte bele a tojásokat, és a tányérban magunknak vágtuk szét a kanalunkkal. Én is szoktam úgy is készíteni, de ez a mai az én receptem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése