Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2012. február 17., péntek

....



Nem tudom ki hogy van vele, de engem nagyon megvisel az elmúlt napok össze-vissza időjárása. Egyik nap ömlött a hó, kavarta a szél, most meg egész délelőtt sütött a nap. Amit nem is bántam, mert Bence ma matematika versenyre ment a megye egyik távoli városába, s mint minden anyának, nekem is egyfolytában azon kattog az agyam, hogy minden rendben legyen. Tudom, hogy kicsit talán túlzott ez az aggodalom, de a sikos és néhol még mindig járhatatlan utak, az autóbuszos utazás valahogy nem nyugtat meg. Száz szónak is egy a vége, akkor fogok tudni újra szívből mosolyogni, ha este a karomba zárhatom. A verseny kimenetelét illetően nem ízgulok, országos szinten sem végzett még soha 10-nél rosszabb helyen. Rutinos versenyző, már másodikos kora óta indul hasonló megmérettetéseken. Persze indulás előtt járt egy kiadós finom ebéd is neki, nehogy éhesen üljön ott. A fűszeres sült oldalas telitalálat volt, nagyon bejött a kis drágámnak:-) Persze pár szelet csoki és tea, gyümölcslé azért került az oldaltáskájába vész esetére:-))
Édességet nem volt időm készíteni, de a hét végére már vannak ötleteim. Két dolgon is gondolkodom, majd meglátom, mi valósul meg belőle. Holnap ebédre minden esetre töki pomposban egyeztünk meg a férjemmel és a fiacskámmal. Elég régen készítettem, s ahogy szétnéztem a hűtőben-kamrában, minden hozzávaló adott, így nem is agyalok tovább a szombati menün. Laktató és finom étel, szerintem egyikőnk sem marad éhesen, ha a gáztepsit megtöltöm a kenyértésztás finomsággal. A vasárnap (egészen pontosan már a szombat délután)már kicsit húzósabbnak ígérkezik, mert három felé kell főznöm. A drágám nappalos műszakba megy, ami azt vonja magával, hogy a tizenkét órás melóba egyrészt kap szendvicseket reggelire, másrészt pedig természetesen valami meleg ebédet is, olyasmit, amit a mikróban könnyen meg tud melegíteni magának. De apósomnak is kell valamit készítenem, amit holnap este kivihetünk neki. Szintén egyszerűen melegíthető legyen, na és persze jó sok és laktató, mert a vaságyastól alig 70 kg-os papa szerencsére extra jó étvággyal van megáldva:-) És akkor még itt vagyunk mi ketten Bencével, akik szintén ennénk valamit vasárnap ebédre. S hogy mi a szépsége a dolognak? Ahány csomag, annyi féle menü:-))))
Az idén még nem töltöttünk házi kolbászt, de úgy érzem ennek is itt van már ismét az ideje. Ez leginkább a férjem és a fiam reszortja, én csak csendes szemlélője, aztán pedig éhes élvezője vagyok a dolognak. Általában öt-hat kiló húsból szoktunk egyszerre tölteni. adagokra szétzacskózva kerül be a fagyasztóba, de néha pár szálat elviszünk kifüstöltetni is. Az unokanővérem férjének van füstölője, így mivel családban marad a dolog, nem olyan "ciki" pár szál kolbásszal odasunnyogni a füstön lógó hatalmas sonkák mellé:-)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése