Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2012. február 27., hétfő

Tejfölös csirke


Hozzávalók:
1 db csirke részeire bontva (a far-hát majd jó lesz egy kis zöldségleveshez)
1 nagy fej hagyma
pirospaprika
ételízesítő
csipetnyi őrölt bors
2 dl tejföl
1 ek. liszt
olaj
Elkészítés:
A hagymát aránylag apróra felkockázom, és megdinsztelem egy kevés olajon. Ha már üveges, akkor megszórom pirospaprikával, és gyorsan felöntöm egy kevés vízzel, nehogy leégjen, megkeseredjen. Beleteszem a borsot is, és hagyom, hogy zsírjára piruljon. Ekkor rápakolom a húsdarabokat, és addig hagyom így folyadék nélkül, míg egy kicsit kifehérednek a "csirkealkatrészek". Akkor megszórom ételízesítővel, és felöntöm vízzel. Nem kell rá túl sok, csak annyi, hogy a csirke kényelmesen meg tudjon főni benne. Ráteszem a fedőt, és időnként óvatosan megkevergetve készre főzöm. Ha a hús már puha, akkor a tejfölt elkeverem a liszttel és kevés vízzel egy tálba, és a húsra öntöm. Jól átforralom vele, és már lehet is tálalni. Bármilyen főtt tésztával kínálható, de szerintem a legfinomabb hozzá a nokedli:-)


Már gyerekkorom óta nagy kedvencem a tejfölös csirke. Igazi ünnepnapnak számított, ha ez került itthon a tányéromba. Anyukám nagyon finoman főzött, s még emlékszem, hogy annak idején nem volt ekkora körettészta kínálat, mint most. A leggyakoribb a csőtészta volt, de nem úgy, mint manapság, méretre vágva, hanem törni kellett, mint a spagettit vagy a makarónit. Általában ez az én feladatom volt. De ha kérni lehetett, akkor próbáltam rávenni anyát, hogy inkább nokedlit szaggasson hozzá. Mert szerintem nincs is finomabb a tejfölös szószban úszó szaggatott tésztácskánál.-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése