Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2012. március 14., szerda

Köményes kukoricalisztes fehérkenyér




Hozzávalók:
40 dkg finom liszt
10 dkg kukorica liszt
1,7 dkg élesztő
3 dl meleg víz
1 kk. őrölt kömény
1 tk. só
1 kk. cukor
1 ek. olaj
Elkészítés:
A kétféle lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a köményt. A melegvíz felébe a cukorral felfuttatjuk az élesztőt, majd a liszthez adjuk. Belemérjük az olajat, és hozzáöntjük a maradék vizet is. Kidolgozzuk a tésztát, majd ha már elválik a kezünktől, letakarjuk és meleg helyen egy órán át kelesztjük. Lisztezett felületen átgyúrjuk, majd megformázzuk, és egy vajjal kikent sütőedénybe tesszük. tetejét bevagdossuk, megkenjük vízzel, és még egy jó húsz percig hagyjuk pihenni. Utána mehet a meleg sütőbe, ahol húsz perc után újra megkenjük vízzel, és készre sütjük összesen jó negyvenöt perc alatt.

Ez a mai kenyér tulajdonképpen a sima jénais fehér kenyerem kicsit megvariált változata. Megbolondítottam a kukorica liszttel, ettől kicsit lágyabb lett a tészta, de tökéletesen lehetett dolgozni vele. Na persze ezt nagyképűen mondom, hiszen a kenyérsütő gép dagasztotta be helyettem ezt az adagot is, csak a tisztesség kedvéért írtam le, hogyan is kell(ene) kézzel bedagasztani:-) Ha jénaiban sütöm, akkor ráteszem a jénai bevizezett tetejét is, és csak az első húsz perc letelte után veszem le róla. Most viszont egy sütőtálba tettem a megkelt kenyérnek valót, így fedetlenül ment a sütőbe. Amikor szinesedni kezdett a teteje, lefedtem egy darab sütőpapírral, nehogy megégjen. Az utolsó percekben azonban levettem róla a takarást, hogy valami kis barnaság azért jusson neki. A sütő aljába egy tálkába vizet tettem, hogy a gőz elősegítse a kenyér kelését, sülését a sütőben.
Ízesítésnek most egy kis őrölt köményt kapott, de gondolkodom egy sajtos-csillis változaton is.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett:) Decemberben szerelembe estem a kukorica liszttel, azóta szinte mindenbe csempészek, nagyon szeretek vele dolgozni:) Már kezdtem megemelni a akalapom, hogy visszatértél nagyanyáink módszeréhez, és kézzel dagasztottad,de látom, igénybe vetted a XX-XXI.szd.technikáját:) Ez semmit nem von le az értékéből.

    VálaszTörlés
  2. Köszi, aranyos vagy! Sajna elég gyengék a kéz izületeim, ezért nem vállalkoztam önerőből a dögönyözésre:-))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép lett!
    Én is szeretem a kukorica lisztet. Gyakran készítek puliszkát, még köretnek is.
    A rántott hús, halat is ebbe forgatom meg.Kenyérsütéshez is használom.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a blogdíjat Timi!
    Örömet szereztél vele.

    VálaszTörlés