Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2012. április 10., kedd

.....




















Eltelt ez a két nap is, véget ért a Húsvét. S bár elég hűvös napok voltak, mi vasárnap és hétfőn is kimozdultunk itthonról. Vasárnap a hutáknál a hegyekben fent jártunk. Gyönyörű tájakat láttunk, kedves emberekkel találkoztunk. Szivet melengető volt látni, ahogy családok, vagy csak magányos nénikék kosárral a karjukon igyekeztek a templomba, hogy megáldassák a húsvét hozzávalóit, a sonkát, a kalácsot és a tojást. Minden faluban harangszó hívott a misére, istentiszteletre, ünneplőbe öltözött emberek köszöngettek ránk mindenfelől. Bence ezt is furcsállotta, nem értette, miért köszönnek nekünk, s mi vissza, hiszen nem is ismerjük egymást. Ez újabb beszédtémát adott, kiveséztük, hogy ez az a dolog, ami sajnos a városi emberek többségéből már elveszett. Ez az emberközpontúság, ez a barátságos köszöntés, ami nem kerül pénzbe, csak másodpercnyi jólneveltségbe, és mégis milyen sokat jelent...Ropogós házi perecet vettünk a perecesnél Erdőhorvátiban, friss vizet ittunk Újhután a csorgónál, és gyönyörű, néha már mesébe illő házikókat láttunk egészen magasan, ott, ahol talán már a "madár sem jár". Hazafelé a Tisza egyik holtágánál megebédeltünk, magunkkal hozott szendvicseket ettünk. Piknikkosárra gondoltam először, de reggel rájöttem, akkora szélben bajos lenne körbeülni egy asztalt és megteríteni. Így zsemlébe került a fasírt, a rántott hús, a füstölt csirkemell. Egy zacskó salátakeveréket szétosztottam bennük, s hogy ne legyen olyan száraz az egész, tejfölt kikavartam majonézzel, tettem bele egy nagy kanállal a kedvenc saláta fűszerkeverékemből, s isteni hagymás szószt nyertem belőle. A fiúknak úgy ízlett, hogy tegnap este a sonkához is ezt kértek a torma helyett.
Hétfőn délben itthon ebédeltünk. Reggel egy adag oldalast jól befűszereztem, fokhagymával és újhagyma karikákkal bőven megszórtam és fólia alatt megsütöttem. Forró tejjel és tejföllel kikevertem az áttört krumplit, és felbontottuk az utolsó üveg felezett szilva befőttet. AZt hiszem, az idén ebből többet rakok majd el! Desszertnek a mézes krémesből ettünk, nagyon finoman megpuhult.
Ebéd után gondoltunk egyet, és újra autóba ültünk. S ha vasárnap a hegyek, akkor hétfőn az alföld sík vidéke következett, csak hogy Bence érthesse, miről is írt Petőfi abban a tizenkét versszakban, amiből ötösre felelt a tavaszi szünet előtt:-))) Szóval Hortobágyra mentünk. Jártunk már ott korábban többször is, de a híres kilenclyukút felújítva még nem láttunk. Kirakodó vásár is volt, árusok kínálták portékáikat igen szép pénzért. Bevallom, csak nézelődtem, pedig a mázas cserépedények magukkal ragadtak, de amire vágytam, azt nem tudtam volna megfizetni! Mindenesetre sétáltunk egy jót, bár a szél akkor már erősödött ismét. Itthon viszont szépen sütött a nap. Először arra gondoltunk, kivételesen a Mekiben veszünk egy menüt Bencének, és fagyizunk. De akkora sor állt, hogy fél óra alatt sem értünk volna a pultokhoz. Így aztán inkább elmentünk a második kedvenc fagyizónkba, és elnyalogattunk két-két gömb isteni édességet. A fiúk kekszes-csokidarabos csodákat ettek, én fagyiból csak a gyümölcsöset szeretem, és most sem csalódtam a citrom-zöldalma variációban.
Ma még mindhárman itthon voltunk, holnap viszont újra indul az a bizonyos mókuskerék.....

6 megjegyzés:

  1. Gyönyörű helyen jártatok:-)
    Milyen nagy Bence:-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Ritus! Nagyon szép két nap volt, rengeteg csdás dolgot láttunk. Bizony, Bence egyre nagyobb, már fel kell rá lassan néznem:-)

    VálaszTörlés
  3. Szia Timi, hihetetlen hogy megy az idő...annyira nőnek a gyermekek, hogy hihetetlen....
    Megsúgom Neked itt, annyira várom már az unokát, szeretném, ha még el tudnék Vele menni ide-oda....
    Vigyázzatok magatokra, minden szépet-jót kívánok:-)
    Puszika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ritusom!
      El jön annak is az ideje!:-) És tudom, hogy a pároddal együtt szuper nagyszülők lesztek!!!!!
      Köszönöm kedves soraidat, szeretettel gondolok rád!
      Puszi: Timi

      Törlés
  4. Mesés hétvégét szerveztetek!!! Tetszik, ahogy a fiadat nevelgeted, terelgeted, majd egyszer nagyon hálás lesz érte a jövendőbeli menyed :) Lentről nézve az 5. fotón- a házak mellett azok a kis aranyos ajtajú valamik- pincék? Hangulatos hely. Azt a káposztás mázas edényt már kinéztem a karácsonyi vásárban a Vörösmarty téren, gyűjteni kéne rá! A fővárosban egyre kevésbé divat az egymásra figyelés, köszönés, sajnos... Egyre nagyobb az EGO :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen Vicuska! Igyekszünk legjobb tudásunk szerint minden szépet és jót átadni neki, amit mi kaptunk, ami bennünk van. Remélem sikerül...
    Igen, azok a kis épületek pincék voltak:-)

    VálaszTörlés