Rólunk, konyhán kívül....

Régen nem írtam már ilyen bejegyzést, legutóbb csak képeket tettem fel. Ám ma reggel rám írt egy kedves barátnőm, és kicsit szemrehányó mosolyjel kíséretében utalt rá, hogy régen nem olvasott rólunk. Szóval most írok néhány mondatot:-)
Nem nagy újság, szeptember 3-án beindult az iskola. Bence hatodik osztályos lett. az elmúlt hetekben mivel minden nap velem volt, nem is tűnt fel, mekkorát változott. sokat nyúlt, kicsit szálkásabb, darabosabb lett. Szóval a gömbölyded, baba-Bence már a múlté. Pasi lett belőle, méghozzá nem is akármilyen. Már nem jó a sima tusfürdő, válogat az illatok között, és nagyobb dezodor készletet tart a polcán, mint az apja:-)a hatodik osztály túl sok változást nem hozott az életébe, életünkbe. Tündéri osztályfőnöke, -akit szerintem már nyugodtan barátnőmnek is mondhatok- megmaradt, a tanári kar is majdnem teljes mértékben a régi, egyetlen tanárnő ment csak el, helyette kaptak új földrajz tanárnőt. Mint minden évben, az idén is egy kirándulással zártuk a nyári szünetet. A hegyekben voltunk fent, piknik kosárral megpakolva eltöltöttünk Erdőbénye és Erdőhorváti felé egy gyönyörű napot. aztán a könyvek-füzetek fedése közben az idén is megköttetett köztünk Bencével az egyesség. Én minden segítséget megadok neki, amit csak lehet, ám Ő cserében megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy a korábbi évek szintjét megtarthassa. Ne értse félre senki! Nem kötelező dolog nálunk a kitűnőség, nem jár büntetés egy-egy becsúszott rossz jegyért. De mindhárman tudjuk, mire képes, és hogy a legtöbbet kihozza magából azt hiszem elvárható. Ha ez a legtöbb egy ötös akkor az ha egy négyes vagy hármas, akkor az. Minden dolgozatírás vagy verseny előtt megbeszéljük, hogyha úgy áll fel a padból, hogy úgy érzi, minden tőle telhetőt megtett, akkor az nekünk is elég, bármi az eredmény!
Említettem már, hogy mennyit nyúlt a nyáron. Ez a tény a legszembetűnőbb akkor volt nekem, amikor valamelyik nap a fürdőszoba tükör előtt festettem magam, és Ő megállt a hátam mögött. Igencsak túlnőtt rajtam!S ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy 43-as tornacipőt vettünk a fiatalúrnak.
Na és persze az iskola beindulásával megkezdődött a borítékolás is. Szinte nem telik el úgy nap az első hetekben, hogy valamire ne kellene pénzt vinni. Ellenőrzőre, SZMK- hozzájárulásra, októberi kirándulásra, színházbérletre, filharmónia bérletre, és persze még mindig kell valami apróság az egyes tantárgyakhoz is. Mivel az iskola gróf Vécsey Károly nevét viseli, október első hete a Vécseys-hét, amikor mindenféle program várja a gyerekeket a tanórák mellett. Iskolai megemlékezés, az elsősök fogadalomtétele, játékos vetélkedők, sportnap, és a péntek mindig a kirándulásé. Bencéék ebben az évben Vizsolyba mennek, ahol megnézik a templomban a bibliát, a helyet ahol nyomtatták a szent könyvet, és egy kúriában még egy színdarabot is betanulnak a nap folyamán. Szóval nem fognak unatkozni. Az viszont más lapra tartozik, hogy bár nem akarok anyagiasnak tűnni, nem minden családnak hiányzik az iskolakezdés után a plusz kiadás. Persze Bence már előre bejelentette az ellátmányigényét:-))) Ilyenkor rendszerint rántott csirkemellfiléből és saláta keverékből készülnek a szendvicsek, frissen sült bagettekbe rejtve,  mártással feltuningolva. Ilyenkor már nincs szerencsére olyan meleg, hogy bármi baja legyen a kajának.

Bence

Kicsit más, de még mindig rólunk:-)El sem hiszem, hogy pár nap, és már a huszadik házassági évfordulónkat fogjuk ünnepelni 26-án. Elrepültek az évek, hoztak rosszat és rengeteg jót is, és mi persze elsősorban az öröm pillanataira emlékezünk. A rossz sem a házasságunkban volt, hanem a családi tragédiák árnyékolták be az első együtt töltött éveket. De ami a legfontosabb, hogy együtt éljük az életünk minden pillanatát, van egy gyönyörű és okos tizenkét éves fiúnk, és bátran kijelenthetem, mi még mindig szerelmesek vagyunk egymásba. Kell ennél több????

Az idő múlik, az érzés nem változik....