Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2013. július 19., péntek

Töltött csirkemell, egy kis csavarral

Hozzávalók:
1 db nagyobb csontos csirkemell
2 db zsemle
1-2 db tojás
1 ek. apróra vágott petrezselyemzöld
csipet őrölt bors
1 tk. ételízesítő(vagy ízlés szerint só)
fűszersó
Elkészítés:
A csirkemellen két oldalról felfejtjük a bőrt, hátra hajtjuk, de nem vágjuk le. A két nagy mellfilét kikanyarítjuk, erre most nem lesz szükség, ezt ránthatjuk, vagy bármilyen más célra
                                                                                      felhasználhatjuk.  A zsemlét beáztatjuk vízbe vagy
 tejbe, ki hogy szereti. Alaposan kinyomkodjuk, majd hozzáütjük a tojást, befűszerezzük, jól átdolgozzuk. Két oldalról a mellcsontra illesztjük. Ráhajtjuk a bőrt, megtűzzük fogpiszkálóval. Kívülről megszórjuk fűszersóval, és egy tepsibe vagy jénaiba tesszük. Kevés vizet öntünk alá, lefóliázzuk, és kb. 20 percre sütőbe tesszük. Utána levesszük a fóliát, és pirosra addig hagyjuk még sülni, míg a bőr szépen megpirosodik.




Egyik kedves ismerősömmel beszélgettem nem is olyan régen, Ő említett valami hasonló felhasználási módot a csirkemellcsontra, amit eddig én mindig a levesbe dobtam.Most azonban már akkor eszembe jutott a töltés gondolata, amikor hét elején Bencének rántott csirkemellfilét készítettem. Nem is szedegettem le a húst, csak a nagy filéket kanyarintottam ki, így a töltelék alatt még
maradt egy adagnyi husi is. Tehát igazándiból itt nem a mellhússal kell valamit kezdeni, hanem azt mutatom meg, hogyan lehet okosan felhasználni a megmaradt bőrt és csontot. Az én drága férjem kifejezetten szereti a tölteléket, így a mai ebédhez ez is a tányérjára kerül. Ugye milyen szép?

1 megjegyzés: