Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2013. november 23., szombat

Rakott karfiol, ahogy Bence szereti

 Hozzávalók:
2 közepes fej karfiol
50-60 dkg pulykacomb filé (lehet bármilyen hús)
5 dl tejföl
1 db tojás
2 ek. olaj
csirke fűszersó
ételízesítő
zöldfűszer keverék
Elkészítés:
A karfiolt rózsáira szedjük, megpároljuk, de nem főzzük teljesen szét. A húst felkockázzuk, meglocsoljuk az olajjal, és összeforgatjuk

 ízlés szerint fűszersóval. Hagyjuk állni egy kicsit, hogy az ízek átjárják a húst. Utána serpenyőbe kanalazzuk az olajjal együtt és megsütjük. Nem kell plusz olaj hozzá. Csak addig sütjük, míg a hús megpuhul és egy kis szint kap. Nem kell ropogósra sütni. Ha a karfiol is készen van, akkor leszűrjük, megvárjuk míg hül egy kicsit, aztán a felét egy sütőtál aljába rendezzük. A tejfölbe belekeverjük a tojást, ízlés szerint ételízesítőt, ha van és szeretjük akkor zöldfűszer keveréket. Ebből kanalazunk a karfiolra. Erre jöhet szaftostól a hús, majd betakarjuk a maradék karfiollal. A tetejét tejföl zárja, és egy jó fél órára mehet a sütőbe. Ha van valakinek otthon egy kis maradék sajtja, nyugodtan szórja rá, rontani nem fog az ízén!



Szezonja van a karfiolnak, szinte fillérekért meg tudjuk venni a zöldségesnél. Így most nincs is olyan hét, hogy valamilyen formában ne tenném az asztalra. Persze a legnyerőbb a kicsit maceráns, de annál finomabb rántott karfiol, és a levesét is szivesen kanalazzuk. Gyerekkorom szép emléke a rakott verzió, bár anyukám soha nem csinálta "puccosan", csak simán nyakon öntötte tejföllel, és irány a sütő. Akkor fel sem merült soha bennünk, hogy ennyivel nem lehet letudni egy ebédet. Persze akkor még nekem sem volt egy jó étvágyú férjem, és egy növésben lévő, örökké éhes kamasz fiam :-) A mai rakott karfiol Bence kérésére született. Valami húst is akart bele, ami nem darált, és persze a rizsről mint "töltőanyagról" hallani sem akart. Ez az eredmény született. Tele pocakkal vigyorog mindenki, tehát jól teljesítettem a feladatot! :-)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése