Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2014. december 21., vasárnap

Diós linzervirág

Hozzávalók:
40 dkg finomliszt
10 dkg darált dióbél
15 dkg porcukor
1 kk. őrölt fahéj
30 dkg margarin
1 db tojássárgája
csipetnyi só
( a sütőport nem felejtettem el, csak nem kell hozzá :-))
+ lekvár
Elkészítés:
A lisztet egy tálba szitálom, majd belekockázom a margarint. Két kezem között elmorzsolgatom. amikor már majdnem egynemű, akkor hozzáadom a diót, a szitált porcukrot, a fahéjat, a csipetnyi sót, majd végül a tojássárgáját. Alaposan összedolgozom kézzel, majd frissen tartó fóliába csomagolom a tésztagombócot, és 2 órára beteszem a hűtőbe pihenni. Ha lejárt a két óra, akkor lisztezett felületen átgyúrom a tésztát, 3-4 mm vastagra nyújtom, és egy virág alakú szaggatóval( persze másmilyen is tökéletesen megfelel) kiszaggatom. Minden második virág közepét is mintázom, egy kisebb formával. sütőpapíros tepsire sorakoztatom, és előmelegített sütőben, közepes lángon 8-10 perc alatt megsütöm. Ez persze sütőfüggő is, érdemes azért inkább a sütőt, mint az órát figyelni. A tálcára szedett tésztavirágokat hagyom kihűlni, majd lekvárral összeragasztgatom őket. aki szereti, megszórhatja a tetejüket porcukorral. Dobozba téve aránylag sokáig eláll.




Nagyon szeretem a linzereket. Nem csak azért, mert finomak és mutatósak, hanem azért is, mert aránylag könnyen meg lehet formázni őket, és nem kell az utolsó pillanatra hagyni az elkészítést. Ennek a receptnek az eredetijét a Sütigyárban találtam. Bátran ajánlom mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése