Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2018. február 5., hétfő

Puha csőröge

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
2 dl langyos tej
5 dkg margarin
2 db tojás (nekem most helyette 5 db fürjtojás :-) )
csipetnyi só
1 tk. cukor
1 kk. szódabikarbóna
+ sütéshez olaj
+ szóráshoz porcukor és fahéj
Elkészítés:
Természetesen most is a könnyebbik utat választottam, és a hozzávalókat a megfelelő sorrendben belepakoltam a kenyérsütő tartályába. Így aztán kényelmesen néztem, ahogy a gép az alapanyagokból sima tésztát göngyölít. Kivettem a gombócot, majd lisztezett felületen fél centi vékony téglalappá nyújtottam. Pizzavágóval három ujjnyi széles csíkokra vágtam, majd rombuszokra szeltem. Mindegyik közepére nyestem egy nyílást, amin áthúztam formázáskor a rombusz egyik szárát. Az olajat wokba öntöttem, s amikor már kellően meleg volt, akkor négyesével szépen belepakoltam, és aranybarnára sütöttem a csőrögéket. Egyszer hegyes villával félidőben átfordítottam őket, s miután megsült mindkét oldaluk, papírtőrlőre szedtem, hogy a felesleges olajat alaposan felitathassam róluk. Ezután már nem volt más tennivalóm, mint tányéron elrendezni, és fahéjas porcukorral alaposan megszórni a puha csőrögéket.

Bár ez nem a hagyományos sok tojásos, kelt tésztás csőröge, amilyet anyósom gyakran készített, de tökéletes kísérője volt a mai tejfölös-kolbászos bablevesünknek. Gyorsan elkészült, és ízre sem okozott csalódást! A receptért köszönet kedves konyhatündér társamnak, Ilcsinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése