Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2012. november 28., szerda

Nikujaga (japán egytálétel)

 Hozzávalók:
50 dkg sertéshús
4-5 közepes szem krumpli
3-4 vékonyabb sárgarépa
2 fej lila hagyma
1,5 dl száraz fehérboe
1 dl szójaszósz
10 dkg borsó
2-3 ek. olivaolaj
curry por
Elkészítés:
A húst nem túl kicsi kockákra vágom. Hasonló nagyságúra darabolom a krumplit, a répát és a

 hagymát is. A wokba beleöntök egy kevés olajat, és amikor átmelegszik, beleteszem a húst. Kevergetve fehéredésig sütöm, hagyom, hogy körbezárja a külső kéreg a hús rostjait. Ezután ráteszem a hagymát, a sárgarépát, majd pár percnyi pirulás után a krumplit is. Felöntöm a szójával és a száraz fehérborral, megszórom a curryvel, és jól összekeverem, hogy az ízek mindenhová eljussanak. Mérsékelem kicsit a lángot, fóliával letakarom a serpenyőt, és hagyom puhulni az egészet. Nem kell neki nagyon hosszú idő, és érdemes is figyelni rá, hiszen akkor jó, ha nem főnek nagyon szét a zöldségek. A főzés utolsó fázisában rádobom a
zöldborsót is, annak már igazán csak pár perc kell. Érdemes megkóstolni, ha a szaftja esetleg nem elég sós, akkor lehet még ízesíteni, bár a szója is tartalmaz sót.





Elég nagyképűen hangzik, hogy japán ebédet főztem, ugye? :-) Ezt az ételt nem is olyan régen egy baráti összejövetelen ettem, amikor japán vendégünk tiszteletére készítette el a házigazda. Persze én a saját szám íze szerint alakítottam kicsit rajta a szakácsunk remekéhez képest. Bevallom, azért van benne kivetnivaló. Például én sertéstarját használtam, holott az eredeti Nikujaga marhahúsból készül, és szaké helyett pedig száraz fehérbort löttyintettem rá. Ám a végeredmény fenséges lett. Na nem azért, hogy dícsérjem magam, de.........:-)))))

3 megjegyzés:

  1. Csuda jól néz ki!! Én lehet, hogy szójaszósz nélkül fogom kipróbálni! :)

    VálaszTörlés
  2. Mmmm.... Úgy látom sikerült összehozni :) A kisebb módosításokkal kíváncsi vagyok milyen jó lehetett az íze ;)

    VálaszTörlés
  3. Ígérem Misi, hogy elkészítem majd neked is!

    VálaszTörlés