Apák Napja

Valljuk be, kevesen tudunk arról, hogy június harmadik vasárnapja az Apák Napja. A világon mindenhol ünneplik, csak nem mindenhol ugyanabban az időpontban. Természetes számunkra, hogy minket anyákat köszöntenek május első vasárnapján, éppen ezért úgy gondolom, nem úri passzió az sem, hogy legalább egy forró ölelés, egy köszönöm ilyenkor megillesse az édesapákat is. Hiszen nem csak a fogantatás pillanatában van óriási szerepük, de szerencsés esetben életünk jó részében velünk vannak, részei mindennapjainknak, örömeinknek, bánatainknak.
Én  csodálatos gyerekkort tudhatok magam mögött, s bár sajnos édesapám már több mint húsz éve nincs velem, gyakran jut eszembe egy-egy mozdulata, mondata néha egészen váratlan pillanatokban. Ami számomra külön fájó, nem ismerhette már meg az unokáját, Bencét. Sajnos ez anyukámnak sem adatott meg, s apai részről is korán  elmentek a nagyszülők. Azért viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy a férjem nem csak nekem csodálatos társam, szerelmem, de fiúnknak is nagyszerű édesapja. Olyan példa, akinek ha nyomdokába lép Bence, jó úton indul el a boldogság, az EMBERRÉ válás felé.Köszönet neki ezért, és nem csak a mai napon.....