Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2014. január 29., szerda

Magos bucik

 Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
3 dkg élesztő
2,5 dl meleg víz
1,2 dl olaj
1 tk só
1tk. cukor
5 dkg vegyes mag (napraforgó, lenmag, tökmag)
+ 1 ek. lenmag a tetejére
Elkészítés:
A magokat kicsit összetörjük vagy ledaráljuk. A kenyérsütő üstjébe belemérjük a vizet és az olajat, rátesszük a lisztet, a sót, a cukrot, az őrölt
magkeveréket, rámorzsoljuk az élesztőt. Beindítjuk a dagasztás programot (nálam 8-as) és hagyjuk, hogy alaposan kidolgozza  a tésztát. Amikor leáll, már nem kever, akkor vagy megvárjuk, míg plusz egy órát a gépben kel a tészta, míg teljesen le nem jár a program, vagy kikapcsoljuk a kenyérsütőt, és tálba kitéve a tésztagombócot letakarjuk tiszta konyharuhával, és meleg helyen hagyjuk, hogy duplájára keljen, szépen megnőjön. Én ezt tettem. Amikor már elégedett voltam a végeredménnyel, akkor lisztezett munkafelületen átgyúrtam finoman, ujjnyi vastagra kinyújtottam, majd hat négyzetre vágtam. A négyzeteket egyenként feltekertem, sütőlapra pakoltam, majd alaposan megpermeteztem vízzel, és megszórtam lenmaggal. Begyújtottam a gázt, és egy húsz perces pihenő következett. Ez idő alatt a tészta kicsit magához tért a formázás után. Majd újra kapott egy kis vízpermetet, és betettem a forró sütőbe. Nekem van bent egy cserép, azt is megcsapkodtam vízzel, így jó kis gőzben sültek szép aranyszínűre a bucijaim. Miután kivettem a tepsit, még forrón újra megpermeteztem őket, és hagytam szépen kihűlni a társaságot.



Délutáni vásárláskor megkérdeztem a drágámat, elég kenyér van-e otthon. Lehet, hogy biztosabb lett volna, ha magam járok utána  a kérdésnek, vagy esetleg kevesebb szendvicset kenek vacsorára (?), de a lényeg ugyanaz: kiderült, reggelre nem marad semmi pékáru a házban. Persze liszt, élesztő mindig van raktáron, így túl nagy ijedtséget nem okozott a dolog. S mivel találtam egy csomag vegyes magkeveréket is a spájz polcán, máris bővült az ízvilág. Sima fehér kenyér helyett ízletes magos bucikat sütöttem. Bence alig várta, hogy nyolc után meghűljenek kicsit, gyors kóstolót tartott az emberes példányokból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése