Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. október 22., szombat

Mézeskalács (nem kell pihentetni)






Hozzávalók:
1 kg finomliszt
3 kiskanál szódabikarbóna
1 ek. mézeskalács fűszerkeverék
30 dkg porcukor
30 dkg margarin
2,5 dl méz
3 db tojás
Elkészítés:
A lisztet a szódabikarbónával, a porcukorral és a fűszerkeverékkel összevegyítjük. Belemorzsoljuk a margarint, majd hozzákanalazzuk a mézes, és beleütjük a tojásokat is. Addig gyúrjuk, míg közepes keménységű tésztát nem kapunk. Ellentétben a legtöbb mézes tésztával, nem kell pihentetni, hanem azonnal lehet kb. nyújtani és szaggatni jól belisztezett gyúródeszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe téve előmelegített sütőben közepes lángon 8-10 perc alatt sülnek meg. Ám mielőtt sütőbe tesszük érdemes lekenni egy felvert tojással, akkor szép fényes lesz a végeredmény.



Az ünnepek közeledtével minden évben felmerült bennem, milyen jó lenne mézeskalácsot sütni. De belegondoltam, mekkora munka a folyós-ragacsos mézzel dolgozni, hosszú időn át pihentetni a masszát és ez rögtön elvette a kedvemet a sütögetéstől. Ám egyszer valahol olvastam ezt a receptet, és az első ami megfogott benne, az az volt, hogy nem kell órákat, vagy egy éjszakát pihentetni. Úgy vagyok a dolgokkal, hogyha egyszer elkezdek valamit, azt szeretem szünet nélkül befejezni. És akkor belevágtam. A férjem kollégája épp előtte hozott nekünk friss házi mézet, megenni úgysem nagyon szeretjük, adott volt a legfontosabb alapanyag is. Repcemézzel dolgoztam először, és meglepődtem, hogy aránylag milyen könnyen összeállt a tészta. Szaggatni pedig már kifejezetten öröm volt. Azóta már nagyon sokszor elkészítettem ezt a mézest, szezonjában több alkalommal is. Van, hogy figurákat szaggatunk Bencével, van hogy csak korongokat, amikre fenyőmagot, diót, mandulát teszünk. Sütés után hagyom őket kihűlni, és egy légmentesen záródó dobozba kerülnek. Mint minden mézes, először ezek is megkeményednek, de aztán pár nap alatt puha omlós édességgé alakulnak. Aki tuti puhaságot akar, az nyugodtan tegyen egy mandarint vagy narancsot a dobozva, garantált a siker, és ez mindenféle mézesre vonatkozik, nem csak erre a receptre! Csak vigyázzunk, hogy ha sokáig marad bedobozolva, egy idő után a gyümölcsöt ne felejtsük el kidobni belőle!
A receptnek nagy sikere van a barátok körében is, a leírás Bence sulijában szerintem már minden tanárnőhöz eljutott:-))

4 megjegyzés:

  1. Nagyon finom! Első mézesként, csak kis adagban elkészítettem! A "sikerélményemet" felezem veled. Köszönöm. :-)

    VálaszTörlés
  2. Timi, nekem is ez a recept van meg! Csak én nem kenem meg tojással:-)! Finom, az biztos!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó recept, megsütöttem 1/2 adagot próbára, de ma újrázok. Köszönöm

    VálaszTörlés