Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. november 13., vasárnap

Kezdés...




Évek óta vezetek naplót az interneten, egészen pontosan egy elsősorban nőknek szóló oldalon. Itt napi bontásban, gyakran egészen részletesen írok a mindennapijainkról, örömeinkről, problémákról, megoldásra váró feladatokról. Arra gondoltam, hogy most itt a blogomban egyesíthetném a recepteket és a beszámolókat. Na persze nem a paprikás csirke leírása közé akarom bedugni, hogy mi történt ma az iskolába, külön fejezetet szentelek majd ezeknek a minket érintő, konyhán kívüli dolgoknak....
A rövid bemutatkozásomból a blog elején már kiderül, egy imádnivaló férjjel és egy 11-és fél éves okos és gyönyörű kis pasival osztom meg mindennapjaimat. Szeptember végén volt a 19. házassági évfordulónk, október elején pedig megismerkedésünk 20. esztendeje. Sok minden történt velünk ezekben az években, túl vagyunk számos tragédián, (szüleim, nővérem, bátyám és anyósom elvesztésén)és természetesen gyönyörű dolgokat is eltettünk lelkünk emlékdobozába. A családomat elsősorban ez a két fickó jelenti, bár nagyon szeretem néhány házzal arrébb lakó fiatalabbik nővéremet, sógoromat és keresztlányaimat is! És természetesen van egy szenzációs barátnőm, aki családjával együtt szintén olyan számomra, mintha a lelki dolgokon túl a valami sokkal szorosabb kötelék is összetartana minket.
Hosszú éveken át egy napilapnál és egy magazinnál dolgoztam újságíróként, s párszor a rádiózás felé is kikacsintottam. Ma háztartásbeliként itthon vagyok, és próbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy meleg, békés, szeretetteljes otthont teremtsek a férjemnek és kisfiamnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése