...

A férjem két műszakos beosztásban dolgozik, ami azt jelenti, hogy egyik nap reggel héttől este hétig van melóban, másnap pedig este héttől reggel hétig dolgozik. Így azért vannak olyan napok, amikor együtt vagyunk itthon, ezért sokan irigyelnek, de a dolognak természetesen meg van a hátul ütője is. Nincsenek ünnepek, nincs hétvége. Ha a beosztás azt diktálja, akkor menni kell. Így történhetett meg az is, hogy Bence fiúnk már négy éves volt, amikor a férjem az egész december 24-én itthon volt. Emlékszem, az első egyedül töltött ünnepre a hat hónapos gyerekkel. Életében akkor volt először beteg, és én is elkaptam tőle. Mivel nekem obstruktív tüdőbetegségem van(asztmás vagyok) így ha én összeszedek valamit, nálam sokkal erősebben jelentkeznek a tünetek, mint egy "normál" embernél. Egy kép megmaradt erősen bennem arról a napról. Bence a hátán feküdt az ágyon, a szaloncukros nagy zacskóval játszott, és pedig lázasan díszítettem a karácsonyfát. Azt hittem, soha nem ér véget az a nap...De túl lettünk rajta, és a Karácsony többi napja már nagyon szép volt együtt a fiúkkal:-)
S hogy ez most miről jutott eszembe? Ma megint egyedül vagyok itthon, Ricsi a munkahelyen, Bence pedig az iskolában. Egy óra körül jön majd haza, természetesen farkaséhségtől gyötörve:-)
Ma paradicsomos káposztafőzelék és csirkepörkölt lesz az ebéd. Bár gyanítom, hogy Bence inkább sült virslivel szeretné majd enni. A férjemnek ha nappalos, csomagolom előző este a főtt ételt, mindig valami olyat, amit a mikróba könnyen meg tud melegíteni. Ma például gombás csirkét vitt nokedlivel.
Egyik barátunktól kaptam egy zacskó csicsókát, hosszan keresgettem, mit is készíthetnék belőle. A választás végül egy pogácsára esett, ha sikerül ma elkészítenem, majd felrakom a képet és a receptet is.