....

Valahogy olyan furcsán ébredtem ma reggel. Korán is keltünk Bence kirándulása miatt, de éreztem, nem ez az, ami mássá teszi a napot. Ma van a születésnapom, nem csinálok belőle titkot, a negyvenediket töltöttem be délelőtt. Nem zavar, a barátnőm most legalább visszaadhatja azt a sok cikizést, amit tőlem kapott, amióta átlépett pár éve ezen a kapun:-)) De valahogy mégis másképpen néztem a tükörbe fésülködés közben. Valahogy egy érettebb arc köszönt vissza annál, mint ami elbúcsúzott este a fogmosáskor. Hiába no, mennek az évek, lehet, hogy az ember kicsit érzelgősebbé is válik? Ráncokat még nem nagyon fedeztem fel magamon, de talán nem véletlenül használom ugyanazt a méregdrága arckrémet már évek óta érzékeny bőrömre:-)
A fiúk reggel kedvesen köszöntöttek, és a facebookon sem győztem, győzök válaszolni a jókívánságokra. Nagyon köszönöm mindenkinek!
Van még egy dolog, ami fontossá és különösen széppé teszi ezt a napot. Októberben volt húsz éve, hogy megismerkedtünk a férjemmel, tehát mivel negyven éves vagyok, így ma elmondhatom, hogy pont annyit éltem nélküle, mint amennyit vele! Gyönyörű húsz év volt, és ezt nagyon komolyan mondom. S ha kérni lehet valamit ilyenkor a jó Istentől, még jól jönne egy triplázás együtt:-)