.....

Hét ágra süt nálunk a nap. Furcsa kinézni az ablakon, mert itt a szobákból nézve gyönyörű hótakaró borítja a parkot. Sajnos nem sokáig lesz ez így, mert a pluszok megteszik hatásukat, a fákról máris megindult az olvadás. Hol vannak már a boldog gyermekkor igazi téli napjai....Tudom, hogy sokan nem szeretik a zord időt, és persze most a fűtésen is lehet spórolni egy kicsit, én mégis vágyom arra, hogy legalább pár napig ropoghasson a hó a csizmánk alatt...
Bence beteg:-( Már egy hete itthon van, de úgy érzem, még holnap is orvoshoz megyünk, nem iskolába. Egyszerű megfázással indult, első körben nem is kapott mást mint coldrexet és szopogatós tablettát a torokfájásra. Ezt szerdán délután felváltotta a helyettesítő orvosnál a Fromilid nevű antibiotikum és a Sinupret. Eddig nem nagy hatását látom, szárazon köhög, fújja az orrát. Holnap tehát megint kivárjuk a sorunkat a rendelőbe, hátha most már a mi doktornőnk szerint is beteg a gyerek:-( A párom dolgozik ketten vagyunk a fiatalúrral itthon. Délelőtt szecsuáni csirkemellet főztem krumplival, közben tanultunk. Aztán ebédkor kiderült, hogy Bence csak a húst ette ki, a szószt nem kívánta. Nem hagyhattam azonban éhen veszni, ezért kitaláltam számára egy gyors menüt. A krumplipüréből fasírtot készítettem neki úgy, hogy felturbóztam egy tojással, pici liszttel, delikáttal és őrölt borssal. Gombócokat formáztam, zsemlemorzsába forgattam és kisütöttem. Közben egy nyers répát nagyon vékonyra felszeleteltem és azt is kisütöttem, olyan lett, mint a chips. Tejfölből pici majonézzel, reszelt fokhagymával kevertem egy mártogatóst, azt ette hozzá. Most éppen inhalál egy kis Salvus vízzel, remélem valamit felszakít neki. Kínálgatom a hagymateát, még barátkozik a gondolattal, sajnos méz nincs itthon...