...

Csábító napsütésre ébredtünk ma, s ez rögtön el is döntötte a programot. Bár még kicsit hűvös volt a reggel, kilenckor már autóban ültünk, s elindultunk a szezon első kirándulására. Nagyon szeretünk menni. Beülni az autóba, s nekiindulni a hegyek vagy éppen az alföld felé. Tudom, ma már ez nem olcsó mulatság, de más káros szenvedélyünk nem lévén, erről nem akarunk lemondani. Bence szerelmes városa Tokaj, egészen kicsi kora óta valamiért kötődik ehhez a helyhez, tehát arrafelé vettük az irányt. Tarcal, Szerencs, Tállya, Mád mind belefért a napba. Itt ott megálltunk egy-egy fotó kedvéért, vagy csak jobban szemügyre venni egy szép hegyvonulatot. Szerencsen csak átautóztunk, tavaly megnéztük már a várat. S ha az ember történelmi borvidéken szellőzteti ki a fejét, mi sem természetesebb, mint hogy legalább egy kis kóstolót hoz haza. Egy liter aranyszínű muskotályos és egy liter őszi erdőt idéző furmint került a csomagtartónkba egy Mádon élő többszörösen aranyokleveles mester pincészetéből. Tállyán Bence büszkén pózolt az Európa mértani középpontját mutató emlékműnél, de vidáman mosolygott Tokaj főterén is a kamerába. Ennivalót most nem vittünk magunkkal, így nagyon jól esett miután hazaértünk, hogy csak meg kellett melegíteni az este elkészített káposztás bablevest. Húsvétkor Regécre készülünk, de akkor természetesen jól megpakoljuk a piknikkosarat is:-)