Tárkonyos húsgombócleves

Hozzávalók:
50 dkg vegyes leveszöldség
(répa, gyökér, karalábé, zeller)
2-3 ek. borsó
2-3 fej kisebb gomba
1 nagyobb krumpli
1 fej hagyma
pici darab citromhéj
1 dl tejföl
ételízesítő
őrölt bors
kevés tárkony (ha nincs friss, jó a szárított is)
olaj

Húsgombóchoz:
20 dkg darált hús
1 db tojás
petrezselyemzöld
ételízesítő
őrölt bors
szükség esetén pici zsemlemorzsa
Elkészítés:
A hagymát megtisztítom és nagyon apróra vágom. Kevés olajon megdinsztelem, majd ráteszem a megtisztított, és közel azonos nagyságúra kockázott, karikázott leveszöldséget. Megszórom ételízesítővel, őrölt borssal felöntöm kevés vízzel, és hagyom fedő alatt párolódni. Közben elkészítem a húsgombócokat. a darált húshoz hozzáütöm a tojást (ha nagy a tojás, elég a sárgája is) befűszerezem, megszórom kevés vágott petrezselyemmel és összedolgozom. Ha nagyon lágy lenne, picike zsemlemorzsát lehet bele szórni. Vizes kézzel kisebb diónyi gombócokat formázok belőle. Ha a zöldségek már jó félig megpuhultak, (már majdnem jól vághatóak a fakanállal) akkor hozzáadom a kockázott krumplit, beledobom a citromhéjat és felengedem az egészet bő egy liternyi vízzel. Utána ízesítem és hagyom kicsit  főni. Ha a krumpli elveszti a nyers keménységét, de még nem puha, jöhetnek bele a gombócok. Tíz percnyi csendes fövögetés után hozzáteszem a gombát és a borsót, ezekkel már csak pár perc kell a levesnek. Kikeverem a tejfölt egy merőkanálnyi forró lével, majd ha már a gombóc is megfőtt rendesen, akkor óvatosan a leveshez öntöm. Megszórom kevés apróra vágott tárkonnyal, összeforralom és elzárom a gázt alatta. Készen van a levesünk. Akinek nem elég pikáns, az pár csepp citromlevet csepegtethet bele.



Szeretjük az ilyen "mindent bele" leveseket. Szivesen kísérletezgetek az ízekkel, a két pasi igényeit követve :-)  Bencének mostanában nagyon bejönnek levesbetétként a gombócok, galuskák, így remélem ezt is örömmel fogadja majd ma ebédre. Bár ha abból indulok ki, milyen éhes mire hazaér a suliból, szerintem akármit bekanalazna a tányérjából. Hirtelen növő kamasz gyerek lett az én egykor még apró kis gyönyörűségemből, akinek nem csak a szája nőtt meg, de az étvágya is. Tegnap éppen az erkélyen álltam, amikor jött haza a suliból. Már méterekről kiabálta, hogy reméli asztalon az ebéd mire felér, mert Ő mindjárt éhen fog halni :-)