Üdvözöllek!

Örülök, hogy benéztél hozzám!
Most egy olyan blogba léptél, ahol egy egyszerű konyha mindennapi ételeit kínálom neked. Olyan leveseket, főételeket és desszerteket, melyeket könnyen elkészíthetsz a hétköznapokon, vagy ünnepi alkalmakkor egyaránt. Nem mestermunkák ezek, s bár a receptek zömét én találom ki, azért vannak köztük ellesett leírások is. De amit itt találsz, azt az ételt bátran elkészítheted, mert csak úgy kerülnek a blogomba, hogy én már megfőztem, megsütöttem, és természetesen lefotóztam őket. Mivel elég sok munkám fekszik a blog írásában, a receptek megalkotásában, fotózásában, arra kérlek, hogyha "viszel" tőlem valamit, és valahol megjeleníted, tüntesd fel, hogy ebből a blogból való. Köszönöm!!

Ha tetszik amit látsz nálam, akkor mielőbb visszavárlak!

2011. december 17., szombat

....





Hajnal óta szinte megállás nélkül esik az eső. Fél órával ezelőtt pár pehelynyi hó is hullott, de aztán megint csak eső lett a dolog vége. Mivel sehová nem lehetett kimozdulni ebben az időben, ebéd után nekiláttunk Bencével a kosárkák elkészítésének. Két adagot gyúrtam be, pihent egy kicsit a hűtőszekrénybe, s mire végeztünk az ebéddel, már lehetett is bélelni a kosárkákat. Gondos tervezés után Bence lemérte az egész tésztát, majd elosztotta 40-el, a mért súlyt, mert annyi sütinek kellett kijönnie belőle:-) Aztán szintén a mérleg segítségével pontosan egyforma golyócskákat formáltunk a masszából. Két tenyerem között kicsit meglapogattam, aztán már passzítottam is bele a fém formákba, szépen egymás után. Nem zsíroztam, kenegettem, hiszen a tésztában elég margarin volt ahhoz, hogy ne ragadjon bele semmi. Így is történt, fordítás után szépen kiborultak a dió vagy éppen mák-töltelékkel megkínált kosárkák. A pikánsabb ízhatás eléréséért a töltelék előtt minden tésztakosarat kikentem lekvárral. Az időt csak a húzta kicsit el, hogy összesen húsz formám volt, így kétszer kellett nekiveselkedni a műveletnek. Persze az első darabokból egyet gyorsan a nyitott ablakba tettünk, hogy megkóstolhassuk. Isteni finom minősítést kapott, így ha teljesen kihűl, megy is egy fém sütis dobozba, nehogy kísértésbe vigye a családot az ünnepig:-)

2 megjegyzés:

  1. Én is gyakran sütöm, de még mákkal nem próbáltam.Nagyon szereti a családom.
    Kiváncsi lennék a te receptedre, összehasonlítás végett.
    Én könnyítettem annyit,hogy kinyujtom a tésztát, és a megfelelő méretű kiszúróval kiszaggatom. A golyózás, nagyon hosszadalmas.
    Nagyon ügyes vagy! Olgis.
    Ui, nézz be időnként hozzám is, bár most régen írtam a főzős blogomba.
    bloggeranyo.blogspot.com

    VálaszTörlés
  2. Már megtaláltam a receptedet!
    Olvasom is!Puszi,Olgis.

    VálaszTörlés