....

Hajnal óta szinte megállás nélkül esik az eső. Fél órával ezelőtt pár pehelynyi hó is hullott, de aztán megint csak eső lett a dolog vége. Mivel sehová nem lehetett kimozdulni ebben az időben, ebéd után nekiláttunk Bencével a kosárkák elkészítésének. Két adagot gyúrtam be, pihent egy kicsit a hűtőszekrénybe, s mire végeztünk az ebéddel, már lehetett is bélelni a kosárkákat. Gondos tervezés után Bence lemérte az egész tésztát, majd elosztotta 40-el, a mért súlyt, mert annyi sütinek kellett kijönnie belőle:-) Aztán szintén a mérleg segítségével pontosan egyforma golyócskákat formáltunk a masszából. Két tenyerem között kicsit meglapogattam, aztán már passzítottam is bele a fém formákba, szépen egymás után. Nem zsíroztam, kenegettem, hiszen a tésztában elég margarin volt ahhoz, hogy ne ragadjon bele semmi. Így is történt, fordítás után szépen kiborultak a dió vagy éppen mák-töltelékkel megkínált kosárkák. A pikánsabb ízhatás eléréséért a töltelék előtt minden tésztakosarat kikentem lekvárral. Az időt csak a húzta kicsit el, hogy összesen húsz formám volt, így kétszer kellett nekiveselkedni a műveletnek. Persze az első darabokból egyet gyorsan a nyitott ablakba tettünk, hogy megkóstolhassuk. Isteni finom minősítést kapott, így ha teljesen kihűl, megy is egy fém sütis dobozba, nehogy kísértésbe vigye a családot az ünnepig:-)