......

Advent első vasárnapja van. Hivatalosan is megkezdődött az ünnepi várakozás boldog időszaka. Tudom, kicsit elcsépelten hangzik, vagy talán egyeseknek túl nyálasan is, de én tényleg örömmel élem meg ezt az időszakot. Az étkező asztalon már ott van az adventi koszorú, nem saját készítés, üzletben vásároltam néhány évvel ezelőtt. De az új lila gyertyák már ott figyelnek benne, várják az estét, amikor a férjem hazaér a munkából, leülünk beszélgetni és közben meggyújtjuk az első kis lángot. Lassan megkezdődik nem csak lélekben, de a valóságban is a készülődés. Gondolatban elrendeztem magamban a tennivalókat, időzítve, hogy mikor melyik részét tesszük alaposan rendbe a lakásnak, mikor mit kell vagy érdemes beszerezni az üzletekben. Tegnap este már két listát is készítettem. Az egyikre apósom ünnepi menüjét, és annak hozzávalóit írtam össze, a másikon sajátunkat. Sokan most arra gondolhatnak, vajon miért nem lehet a kettőt egyben? Tudom, ez jórészt nekem külön munka és fáradtság, de az évek alatt mindig így működött, amióta anyósom már nincs velünk. Szoros kapcsolatot apósommal nem igazán ápoltunk soha, szerintem még a nevemet sem igazán tudja, bár szégyen ilyet leírni. De anyósom halála óta gondoskodunk róla, ellátjuk a háztartást, intézzük a befizetni valókat, rendezzük az orvosi és egyéb dolgait. Mindemellett álszentségnek tartanám a nagy összeborulást a fa alatt, és úgy tűnik igazándiból se neki, se a férjemnek nincs is igénye erre. Szóval így olyan ételeket készítek neki, amit ha kivisz a párom 24-én este, akkor azok a hűtőben kibírják az ünnepeket, finomak és laktatóak. A drágám dolgozik 25-én nappal és 26-án éjszaka is, így nem tud csak 24-én délután kimenni, ehhez időzítem a főzést is. S ha mindazzal készen leszek amit az öregnek szántam, akkor még itt van a mi ünnepi vacsoránk, a férjem dobozolandó másnapi ebédje, a mi ebédünk a gyerekkel, és még sorolhatnám. De szerintem sokaknak ismerős ez a dolog, főleg így egy-egy ünnep alkalmával. Mi csak hármasban ünnepelünk, nem jön hozzánk senki, mi sem megyünk vendégségbe. De azért gyönyörű és meghitt a karácsony minden pillanata....