Befőzés.....

 Nem tudom, hogy említettem-e már, de mi egy három emeletes társasház legfelső szintjén lakunk. Így a kertészkedés jobb években ki is merül annyiban, hogy az erkélyládákba beültetünk egy-két tő koktélparadicsomot, kechupos vödörbe zellert, cserepekbe pedig fűszernövényeket. Az idén még ez sem adatott meg, lévén hogy már majdnem egy éve fel vagyunk állványozva felújítás címen. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy így ha valamit el szeretnék tenni télére, annak a hozzávalóit a piacon, zöldségestől vagy ismerősöktől kell beszereznem. Nem olcsó mulatság így tudom de egyszerre nem is ruházunk be nagy mennyiségekre. Általában pár kilo 

 az a mennyiség amivel egyszerre bűvészkedek:-) Mivel a csalamádé a legkedveltebb savanyúság nálunk, így ebből készül a legtöbb, különböző ízekben. Pontosabban különböző összeállításban, hiszen az alapjukat rendszerint egy kapros savanyúságtartósító adja. A csalamádén kívül az idén még csak meggyet, és pár üveg paradicsomot raktam el, de ami késik, nem múlik. Viszont már elővettem a receptes füzetemet, amiben van pár olyan leírás, amit most szeretnék veletek is megosztani. Nem légből kapott dolgok, mindegyiket elkészítettem már az elmúlt esztendőkben, s amire az idén is sor kerül, majd feltöltögetem fotó formájában

 is:-)
Csalamádé:
1 csomag tartósítószer 5 kg zöldség eltevéséhez elegendő. Ebből az 5 kg-ból rendszerint 2,5 kg-ot az uborka tesz ki nálam, a többi pedig vegyesen áll össze. Ami mindig kerül még bele, az a hagyma és a paprika, de kiegészül még alkalmanként sárgarépával vagy vékonyra gyalult káposztával is.  A mai adagot kétfelé vettem, mielőtt a paprikát beleszeleteltem. Mégpedig azért, mert néhány üveg olyat is készítettem, amelyikbe  a szokásos TV paprika helyett almapaprikát darabolta. Ezek az enyémek lesznek!:-)

A tartósító levet 4,5 liter forrásban lévő vízbe öntöm, mérséklem alatta a lángot, és hagyom 5-10 percig főni, hogy a fűszerek kiadhassák az ízüket. Utána hagyom kicsit hűlni, és csak aztán teszem bele a cukrot és az ecetet, amiből én a 10%-osat használom. Nem írok pontos mennyiséget, egyrészt mert minden tartósítószeres tasak hátán van egy útmutató, másrészt pedig azért, mert mindenkinek más a szája íze. Mi édeskésebben szeretjük, van viszont aki savanyúbban kedveli az eltett zöldségeket. Nálam egy a lényeg, hogy a levet mindig hagyom teljesen kihűlni, és úgy öntöm rá a befőttes üvegekbe rakott csalamádéra, uborkára.Miután rákerül a tető(én általában egy befőző celofánt is teszek a nem teljesen hibátlan kupakok alá)fejreállítom öt percre, majd szépen besorakoztatom őket a spájz polcaira.

Paprika krém:
Hozzávalók:
1 kg kápia paprika
2 tk só
Elkészítés:
A paprikát megmossuk, kicsumázzuk és húsdarálón ledaráljuk. Összekeverjük a sóval, és addig hagyom állni, míg kevés levet nem ereszt. Akkor takarék lángon egy lábosban odateszem főni, és addig kavargatom, míg el nem éri egy jó lekvár sűrűségét. Nem kell megijedni, nem hosszú idő, de viszont a kavargatást ne felejtsük, mert könnyen leéghet. Ha elkészül, akkor kis üvegekbe adagoljuk, lezárás után pár percre fejre állítjuk, majd száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihülni.
 Nem csak pörköltöt, gulyást lehet vele télen ízesíteni. Mi Bencével szívesen ettük vajas kenyérre kenve is. 

Ecetes karfiol:
1 kg karfiol,
1,5 dl 20 %-os ecet,
1+1 ek só,
1 ek mustármag.

A karfiolt rózsákra szedem, megmosom és sós( 1ek.) lobogó vízben 5 percig főzöm.
8 dl vízből, az ecetből, a másik evőkanál sóból és a mustármagból levet főzök, és még forrón a karfiolra öntöm. Lezárom az üvegeket, és száraz dunsztba teszem egy napra.
Amikor először készítettem, a férjem furcsán nézett, nem nagyon tudta összeegyeztetni a számára csak rántva és rakva elképzelhető karfiolrózsákat, ahogy az ecetes lében úsznak. Aztán télen megkóstolta, és az lett a vége, hogy szinte az egészet Ő ette meg:-)

Ecetes szilva:

6 kiló szilvához veszünk:
1 liter vizet,
3-4 deciliter ecetet,
fél kiló cukrot,
1 kávéskanál nátrium benzoát

A vizhez beletesszük a többi hozzávalót és feltesszük főni, majd mikor már forr, adagonként beletesszük a jól megmosott szilvát. Én egészben raktam el, de aki úgy jobban szereti, akár ki is magozhatja. Arra ügyeljünk, hogy egyszerre ne kerüljön túl nagy mennyiség a vízbe, hiszen pár percig főzni is kell benne. A szűrőkanállal kiszedett szilvákat jól lecsepegtetjük és a tisztára mosott, lehetőleg száraz üvegekbe pakoljuk.  A levet újból felforraljuk és a gyümölcsre töltjük.Az üvegeket gondosan lezárjuk, majd száraz dunsztba téve hagyjuk kihúlni, mielőtt a végleges helyükre kerülnének.

Ezt a gyümölcsös savanyúságot a szomszéd nénitől lestem el, csak úgy, mint a most következőt:-)Mindkettő a férje nagy kedvence, az öregúr előszeretettel eszi őket különféle sült husokhoz, és ma már tudom, mennyire igaza is van:-))

Olajos paprika:
paprika (lehetőleg piros színű)
Léhez:
5 liter vízhez ízlés szerint:
cukor
szemes bors
5-6 gerezd fokhagyma
4-5 db babérlevél
ecet
só
+ ennyi vízhez 1 dl olaj
+ minden üveg tetejére egy késhegynyi na-benzoát
A paprikát jól megmossuk, kicsumázzuk és ízlésünknek megfelelően feldaraboljuk, felkarikázzuk. Egy lábosba belemérjük a vizet és szánk íze szerint beízesítjük. Összeforraljuk, majd adagonként átforgatjuk benne a paprikát. Nem kell vele főzni, csak annyi ideig marad a lében, míg kicsit átmelegszik, vagyis pár pillanatig. Utána üvegekbe szedjük. A levet újra felforraljuk, beleöntjük az olajat. Egyet forr, és lehet a paprikákra kanalazni. A tetejükre megy egy-egy késhegynyi tartósítószer, lezárjuk, pár percre fejtetőre állítjuk. Ha kihül, mehet a spájz polcaira.