50 dg finomliszt
2 db tojás sárgája
3 dl tej+ még 1/2 dl egy kis vaníliás cukorral
6 dkg olvasztott margarin
5 dkg cukor
csipet só
2 dkg élesztő
töltelék:
baracklekvár
darált dió és cukor
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe pakoljuk, majd elindítjuk a dagasztás programot. Nem szoktam a gépben keleszteni, így amikor már befejezi a kavarást, kidolgozást, akkor kikapcsolom a kenyérsütőt, és egy tálba téve kelesztem meg a tésztát. Amikor már jól megemelkedik, duplájára nő, akkor lisztezett felületen átgyúrom, majd téglalap alakúra nyújtom. Megkenem baracklekvárral, majd megszórom ízlés szerint cukrozott darált dióval. Képzeletben megfelezem a tésztát, és két irányból a láthatatlan vonalig feltekerem :-) Kb. két ujjnyi szeletekre vágom, majd egy tepsibe sorakoztatom. Letakarom konyharuhával, hagyom még egyszer megkelni, közben a sütő is kellő képen bemelegszik. Közepes lángnál sütöm meg a tekercseket. Amikor megsültek, kiveszem a tepsit, és még úgy forrón meglocsolgatom őket melegített vaníliás tejjel.
Egy újabb tízórainak való. Úgy tűnik, a kelt tészták azok, amelyek mostanában bejönnek nálunk. Volt még egy adag darált dióm a fagyasztóban, kivettem, és mire okával végig gondoltam mire is használjam fel, kiengedett :-) A baracklekvár és a dió kettőse, na meg a sütőből felszálló illatok máris egy csendes őszi estét juttattak eszembe, amikor egy plédbe beburkolózva eszeget ilyesmit az ember egy forró tea mellé. Bár mint említettem ezeket a csiguszokat most nem este eszegetjük majd, hanem egy részük a tízórais dobozba kerül egy flakon joghurt mellé holnap. Így talán könnyebb elviselni a matekot, törcit és földrajzot :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése