50 dkg szilva
2 dl tejföl
1 kis darab citromhéj
ízlés szerint cukor
1 kk. őrölt fahéj
2-3 szem szegfűszeg
1 csipet só
1 kisebb mentaág (pár levél a díszítéshez maradjon)
2 tk. liszt
Elkészítés:
A leves készítését egy alap összefőzésével kezdem. Lábosba beleteszem az őrölt fahéjat, egy darabka jól megmosott citromhéjat, a szegfűszeget, egy csipetnyi sót, cukrot ízlés szerint, valamint a friss, vagy szárított mentaágacskát. A mentáról 2-3 levélkét lecsípek a díszítéshez. Nem kell túl nagy darab a leveshez, hiszen intenzív ízű növény. Felöntöm egy liternyi vízzel, és közepes lángra téve alaposan összeforralom, hogy az ízek jól kiadják magukat. Ezután átszűröm, hogy ne úszkáljon majd a levesbe a menta és a citromhéjdarab. Beleteszem a friss vagy fagyasztott (esetleg befőtt) szeletekre vágott szilvát és újra tűzre rakom. Nem sok időre, hiszen a szilva hamar megpuhul. Míg forr egyet, addig a tejfölből és a lisztből habarást készítek. Merek hozzá egy-két kanálnyit a forró léből, majd az egészet állandó kavarás mellett a levesbe öntöm. Egy perc, és már készen is van. Hidegen és melegen, -évszaktól és ízléstől függően -egyaránt tálalható. Tányérba szedve megszórhatjuk a mentalevéllel, s akinek nem elég pikáns az íze, az csepegtethet bele még pár csepp citromlevet.
Az ötletet talán az adta, hogy sikerült összeszednem egy vírust, ami erős orrdugulással, és nagy mennyiségű zsebkendő-pusztítással jár :-( Gyakorta nyúlok két napja az egyik krémes dobozhoz, mely mentát tartalmaz, s olyan jó szippantani a tisztító illatú gyógynövényből. Talán ez motoszkált a tudatalattimban ma, amikor előkészítettem a leveshez valókat. A konyha ablakban van egy cserépke menta, nem sokkal nagyobb még egy-egy ágacskája mint fél arasz, de bízom benne, hogy nyárra szépen megbokrosodik. A levesnek - és nekem is :-)- minden esetre jót tett az a kis darab, amit levágtam róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése