Rozsos-burgonyás teflonkenyér

Hozzávalók:
30 dkg kenyérliszt
20 dkg tk. rozsliszt
25 dkg öregtészta
1 dkg friss élesztő (vagy 1 tk. szárított)
2 ek. maradék burgonyapüré (el is maradhat)
2 csapott tk. só
2,7 dl langyos víz
2 ek. olaj
Elkészítés:
Csak magamat ismétlem, de nélam minden kelt tészta, így a kenyér is a kenyérsütőben kezdi pályafutását. Szép sorban belekerülnek az üstbe az alapanyagok, nálam alulra a nedves, felülre a száraz hozzávalók. Utána indul a dagasztás program. Közben egy üvegtálat vékonyan kikenek olajjal, és amikor a gép befejezi a munkát, akkor még mielőtt a kelesztés megkezdődne, kiveszem a tésztát. Kicsit kézzel még gyúrok rajta, gömbölyűre igazítom és a tálba téve letakarom. A mikóba teszem, mert a zárt térben egyenletes a meleg. Szépen kivárom, hogy duplájára nőjjön, majd anélkül, hogy a tálból kivenném, kicsit áthajtogatom. Adok neki még 20 perc pihenőt, aztán megformázom. Én most egy teflon hosszúkás formában sütöm, mert a jénaimnak eltört a teteje. De ebben is remek kenyeret lehet sütni. Amikor már szépen megkel a formába igazított kenyér, akkor egy pengével bevágom a tetejét (most három csíkot kapott) alaposan megspriccelem vízzel, és beteszem a sütőpapírral bélelt formába, aztán irány a forró sütő. Ide is spriccelek vizet, hogy jó kis gőzben sülhessen a kenyerem. Nagy lángon sütöm, húsz perc után ránézek, ha kell, megfordítom a formát, mert sajnos nem mindig süt egyenletesen a sütőm. Amikor eltelik egy újabb fél óra, s már elérte a megfelelő színt, akkor kiveszem a sütőből, és óvatosan kiborítom a formából. Lehúzom róla a sütőpípírt, és megkopogtatom az alját. Ha kongó hangot hallok, akkor minden rendben, jól átsült a kenyerem. Mehet a rácsra, ahol egy újabb adag spriccelés után szépen kihűl majd szeletelés előtt. Ha még nem igazi a hangja, vagy a színe nem megfelelő, forma nélkül is vissza lehet tenni pár percre a sütőbe.


Az elmúlt időszakban elég sok kenyeret megsütöttem magunknak. Próbálok mindig variálni, és rájöttem, azok ízlenek a legjobban, amikbe egy kis rozs is kerül a kenyérliszt mellé. Most krumpli is jutott hozzá, de gondolom, hogy az ízén és az állagán nem rontott.

A recept eredeti változatáért ezer köszönet Limarának! <3