Ha már az előbb írtam a töltött csirkecombokról, meg kell említenem, hogy sertéshúsból is kitűnő töltöttet lehet készíteni. Általában ha erre szánjuk magunkat, egy szép darab hasalját, más néven dagadót szoktunk kérni a hentesnél. Az idei Húsvétig én is mindig azt vásároltam ha ilyen finomságra támadt kedvünk. Az idén viszont kedvenc hentesem megkérdezte, ugyan miért hasalját akarok én tölteni? Tágra nyílt szemekkel néztem rá, azt hittem valami nagy butaságot kértem tőle. Ő bizony mindig tarját tölt otthon, és nagyon ajánlotta, próbáljam ki én is. Választottunk egy szép darabot, amiben nem voltak csontok, porcogók, csak a szín tiszta hús. Pár gyors mozdulattal felszúrta a több mint három kilós szépséget, és nekem már nem is maradt más dolgom, minthogy megtöltsem és megsüssem.
A munkafolyamat tulajdonképpen ugyanaz, mint a csirkecomboknál, a fűszerezés is hasonló. Ám a tetejére egy sertéssült fűszersót dörzsöltem, és megszórtam fokhagymadarabokkal is. Betettem egy sütőzacskóba, bekötöttem, megszurkáltam pár helyen egy hústűvel, hogy a gőz ne feszítse szét a zacskót. Ment a forró sütőbe, ahol jó másfél-két órát párolódott. Majd szétvágtam a zacskót (vigyázni ilyenkor a forró gőzzel!!) és a húst visszatettem (pontosabban a férjemmel visszatetettem, mert olyan nehéz volt:-))a sütőbe, hogy szépen megpiruljon.
Másnap kirándulni mentünk Hollóházára, s a hidegen felszeletelt tarja sok más finomsággal együtt a kosarunkba került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése