40 dkg kenyérliszt
5 dkg teljes kiörlésű rozsliszt
4,5 dl kaukázusi kefír
2 tk. só
1 tk. szódabikarbóna
pici csipet cukor
Elkészítés:
Azzal kezdem, hogy begyújtom a sütőt, mert a tészta maga pillanatok alatt cipóvá alakul majd át. Egy tálba beleméremtem a kétféle lisztet rászórom a cukrot, sót és szódabikarbónát. Kanállal összekevertem,majd ráöntöttem a kefírt is. Először a kanállal kezdtem kevergetni, majd amikor az már nehézkessé vált, akkor a jól megmosott kezemmel dolgozotam nagyjából egyneműre a kissé ragadós masszát. A munkafelületet alaposan megliszteztem, majd kiszedtem rá a keveréket. Érdemes a kezünket is lisztbe mártani, így könnyebb mégegyszer átmarkolászni, majd megközelítőleg cipó formára igazgatni a kenyértésztát. A sütőlapra sütőpapírt tettem, beszórtam kevés liszttel, így tuti nem ragad majd a kenyérre sülés közben. És egy ügyes mozdulattal a cipót át is emeltem rá. Éles késsel vagy pengével bevágtam a tetejét (ez el is maradhat), majd betettem a sütőbe. Nekem kb. 40 percet sült, az első harminc percben közepes, majd az utolsó tízben emelt lángon. De ez szigorúan sütő függő, az enyém egy elég szeszélyes darab! Utána kivettem, és megkopogtattam az alját. Kongó hangot hallottam, tehát megsült. Rácsra téve hagytam kihűlni.
A világ szerintem legegyszerűbb kenyere. Nekem az íze is nagyon bejön, nem szabad félni a szódabikarbónától. Azt a pici csipet cukrot éppen azért tesszük bele, hogy elvegye az enyhén karcos ízt. Általában fehérlisztből, kenyérlisztből készítik, de nekem a rozs adott egy tartást hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése