1 csomag szeletelt bacon(csaak füstölt, nem kell, hogy főtt is legyen)
60 dkg darált lapocka
2 db szikkadt zsemle
2 db tojás
2-3 gerezd fokhagyma
ételízesítő
őrölt bors
Elkészítés:
A zsemléket megáztatom, ügyelve, hogy azért ne máljanak széjjel teljesen. Van aki tejet használ a művelethez, én anyukámtól mindig vízzel láttam, én is úgy csinálom. A húst egy keverőtálba teszem, rámorzsolom a jól kicsavart zsemléket. Egyenként mehet hozzá a tojás, és ráreszelem (vagy rányomom) a fokhagymát. Ízesítem delikáttal, őrölt borssal. Tehetünk hozzá kis őrölt köményt is, de a férjem nem szereti, így nálunk az kimarad. Alaposan összedolgozom kézzel a masszát, s ha lágynak érzem, akkor teszek hozzá egy kevés zsemlemorzsát. A lényeg, hogy kicsit kötöttebb legyen a végeredmény, mint a gombócos fasírtnál. Egy hoszzúkás formát kibélelek szalonnaszeletekkel, úgy, hogy majd két oldalról rá is tudjam hajtani a vagdaltra. Belenyolkodom a húst, betakargatom és előmelegített sütőbe tolom, ahol 40-45 percig sütöm 180 fok környékén. Kicsit várok, majd rácsra borítom és hagyom kihűlni, hogy aztán deszkára átcsúztatva egy éles késsel szépen szeletelni tudjam.
Én a fasírtot és a vagdaltat csak sertéshúsból szeretem, de ez nem jelenti azt, hogy más fajta húsból ne lehetne elkészíteni. Ha a vagdalt közepére főtt tojást teszünk, akkor már előkelően Stefániának is nevezhetjük, bár azt nem nagyon szokták bacon kabátba bújtatni. Ez a fajta vagdalt nagyszerű főzelékekzez, szendvicsekhez, vagy bármilyen körettel ebédre, vacsorára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése